Nah szervusztok csemeték. Anthony kommentjéből kipattant a szikra, hogy miről is írjak nektek.
Anno még Sohaországban olvashattatok a legmocskosabb pólómról, amit egy táborban hoztunk össze, jöjjön hát egy másik ugyanilyen hosszúhétvégés táborba vezető út és némi történés belőle.
Ez konkrétan egy évvel később zajlott, immár másodévesként keltünk útnak. Valahogy nálunk hagyomány volt, hogy mindig később tudtunk csak elindulni, mint szerettük volna, így volt ez akkor is. Robcsi, Janika, Jani és Anti társaságában mi úgy gondoltuk, hogy nem rohanunk sehova, meg cipeljem a faszom annyi piát, sokkal kellemesebb az, ha mondjuk atöményet még a HÖK irodában megisszuk, és utána szálunk fel a buszra. A gondolatot tett, majd a szokásos ki tud nagyobbat beszólni a másiknak követte. Azt még tudni kell, hogy az aktuális ivós társaságból a fent nevezettek nagyjából max fél centis hajjal tolták végig a fősulit, ellentétben velem. Nekem akkor éppen úgy nagyjából a vállam alá ért valamivel a hajam, eredetileg szőke, de gyakorlatilag a színe attól függött, hogy valaki ki akarta-e élni művészi hajlamait és hogy talált-e hozzá festéket...
Persze mindig basztattak, hogy vágjuk le. No, amikor Zsolesz barátom betoppant, hogy van 15 percünk a busz indulásáig, akkor Robcsi mondta is, hogy megyünk, csak előbb letoljuk Fritz haját. Erre mondtam, hogy ha 2 percen belül itt leszel a nullás géppel, levághatod baszod. Ismertem Robcsit. A harmadikon lakott, gyorsan maximum hányni tudott meg inni, futni semmiképpen, és biztam benne. Életemben először és utoljára, ugyanis 2 percen belül ott volt a nullás a kezében. Sőt, igazából kb 10 másodperc kellett neki, mivel berakta a táskájába, mondván a táborban mindenkinek hajat vágnak...
Na, bebuktam, de hát az ígéretek azért vannak, hogy megszegjük őket. Legalábbis amit nőnek és szülőknek teszünk, szesztestvérnek az adott szó kötelez, úgyhogy az én hajam is lehullott.
Felszálltunk a buszra, kb a busz végén járhattam már, amikor is egy közeli cimbora felkiáltott: basszátok meg, ez a kopasz köcsög a Fritz! Valamiért senki nem akarta elhinni, hogy akkor én levágattam a hajam, ráadásul a helyemet hátul is elfoglalta valami gólyageci, úgyhogy maradt az, hogy elöl ültem le Jani mögött. Jani beült a busz idegenvezetői székébe, magához vette a mikrofont, kiadta az ukászt, hogy mindenkinek kuss, üljön le, indulunk, majd nemes egyszerűséggel kihányt az ajtón. Mondom, fasza, még el sem indultunk az első kisróka megszületett, mire leérünk vadasparkot fogunk nyitni a rókákból, meg a görényszagból a gólyákkal.
Még el sem hagytuk a várost, már ment a nótázás a buszon, ahogy annak lennie kell normális főiskolások körében. Nem mi öten voltunk az egyetlenek, akik előre alapoztak az útra. Jani is bőszen énekelgetett a mikrofonba, de úgy Veszprém környékén már erősen halkan tudta csak a nótákat énekelni, majd mire a körgyűrűhöz értünk, már csak a horkolását hallgattuk, mert elfelejtette kikapcsolni a mikrofont.
Körgyűrűn muszáj volt megállni pisikélni egyet, lévén buszonként 42 baromállat ivott folyamatosan, és nincs az a távolsági busz, amiben annyi WC lett volna, amennyire nekünk szükségünk volt. Busz megállt, ajtó kinyit. Én még valahogy átmásztam Janin, de a következő ember kevésbé volt koordinált, sikerült meglöknie, úgyhogy Janink kiesett a pórszékből az útra. Szebben mondva esett volna, ha nem lett volna bekötve, így az öv megfogta. Jól van eloldoztuk, kezdett magához térni, de csak annyit tudott kimondani: Pisálnom köölllllll! Jól van, mondtuk neki, hogy pisáljál. Jani szépen meg is állt az út mellett, fogta a sliccét és állt ott, ahogy minden részeg áll pisálás előtt. A gond az volt, hogy a sliccét nem húzta le. Az ok, hogy nem érezte a különbséget a zipzár és a farka között, de valószínűleg a mozdulatsort már elfelejtette. Mi persze nem voltunk köcsögök, segítettünk neki, 2 ember megfogta oldalról, és néztünk körbe, ki a fasz fogja lehúzni a sliccét és elővenni a farkát. Mi fiúk erre kevésbé éreztünk késztetést, mert a szesztestvéréség egy dolog, meg a másik farkát fogdosni a másik. Én úgy álltam hozzá a kérdéshez, ha bepisál, akkor lesz egy jó sztorim, ha előveszem a farkát, akkor meg engem fognak buzizni, úgyhogy a bepisálásra szavaztam. A többiek szintúgy, valamiért a lányok meg nem tolongtak segíteni. Magunkban már csak simán húgyosnak hívtuk ezek után, amikor is az egyik elsős, aki még nem tudta, hogy a bajtársiasság és a röhögés közül mi már az utóbbit választjuk, úgy döntött, hogy frappánsan megoldja a helyzetet. Nem tudom, hogy a csávókám buzi volt-e vagy csak gyakorlott ilyen szituációkban, de egy mozdulattal tolta le Jani nadrágját alsónadrágostól oldalt fogva a térdéig. Persze nekünk ilyen bonyolult cselekedet nem jutott eszünkbe, de legalább a két hülye lelkesen tartotta a Janit, amíg szépen lepisálta a ruháját, merthogy célozni már a gólya sem volt hajlandó.
Na jött a nagy kérdés: ki a fasz fogja felöltöztetni? Én már éreztem, hogy a szesztestvérség határait bőven túlléptük, és különben is kíváncsi voltam, úgyhogy gyors megbeszélést követően kiadtuk, hogy plusz 50 pontot kap majd az a csapat a vetélkedőkön, aki felöltözteti Jánosunkat. Valaki ezt meg is tette, aztán visszapakoltuk Janinkat a buszra.
Le is értünk rendben Zánkára, Janinkat lefektettük, mi meg mentünk a szokásos puncimustra és szeszinjektálás turnénkra, sokat nem is gondolkodtunk a dolgon, csinált már mindegyikünk ilyet, hogy délután 3kor alszik.
Másnap reggel Janink kelt fel elsőnek, érezte, hogy kicsit sárkányos a lehellete meg patkányszagú a teste, gondolta lezuhanyozik. Mi arra ébbredtünk fel, amikor sakál módjára üvöltve esett be a szobába: ki a faszom szívta ki a nyakamat basszátok meg! Válaszra sokan nem méltatták, mert konkrétan mindenki még ki volt ütve rendesen. Robcsi kelt fel egyedül, mert mégiscsak ő volt a főnöke a csapatunknak. Hozzábaszta a papucsát, hogy kussoljon és szerezzen valahonnan szódát meg reggelit, majd utánna kommunikálunk. Ja és hozzon kávét is, ha tud. És hogy felejtse el, hogy valami nőt szopatott részegen, csak a biztonsági öv húzta meg a nyakát, amikor kiesett a buszból, és hogy ha tudni gondolkodni, akkor rájöhetett volna, hogy nincs az a nő, aki egy fél méteres csíkot szívna az ő habtestére.
Janit sosem láttam még olyan megszeppentnek, csöndben maradt és kihúzott az ajtón. Én is szépen sikeresen visszaaludtam, de kicsivel később arra ébredtem, hogy kibaszottul karistolja valami a padlót. Mondtam is magamban, hogy erre rábaszott az a gólya, aki nem tudta, hogy a felsőbbéveseket hagyni kell aludni, mert hogy ennek a seggébe fel lesz dugva egy 100-as szögekkel kivert baseball ütő és meg lesz rajta pörgetve, ha felébred a Robcsi, az tuti. Kiderült persze, hogy nem a gólyák voltak, hanem Janink ért vissza.
Összesveszett az elsősökkel, mert nem hagyták őt a padon pihenni, meg szódát sem nagyon akartak neki adni, úgyhogy bosszúból először felhúzta a padot az emeletre, rábaszta a szódáspalacot (azt a nagyot, amit kurva könnyű részegen PB palacknak nézni és csak nézed, hogy mi a faszért folyik a víz a gázrezsóból), és bosszúból még a TV-t is lenyúlta a társalgóból, hogy az terápiás céllal kell a majmoknak, hogy tudjanak mire bambulni, majd mindezt egyedül megpróbálta elhúzni a szobáig.
Fel is ébredt az egész banda ahogy kell, de végülis megdícsértük Janit, hogy ha már hülye, legalább köcsög is mellé, úgyhogy neki is álltunk szépen kikúrálni magunkat a másnaposságból. Mint kiderült kicsit meg voltunk csúszva időben, mi először reggel 7-re tippeltünk volna, de mint kiderült nem csak a reggelit, hanem az ebédet is szépen végigsziesztáztuk a szobában. Délután 1-kor robbant be a szobába a HÖK elnök, hogy hát bizony a mi büdös anyukánkat már, álljunk neki dolgozni, ez mégiscsak milyen már, hogy csak döglünk. Erre Robcsi, mint a csoportunk vezetője felnézett: Ájjámámeg kistestvér, dógozunk. Mi az, hogy dolgoztok? Hát a mi csoportunk felel a TVSZ-ért (gyk.: Tanulmányi és Vizsgaszabályzat, vagy valami ilyesmi). És hol tartotok? Konkrétan ott, hogy Antonio mindjárt megdugja Esmeraldát. És a Szabályzat? Igyál szódát inkább te is, te barom!
Eltelt vagy 10 percig is, mire leesett Zsoltinknak, hogy merre van a hány méter, és hogy mivel is foglalatoskodik kis csapatunk, de aztán zártkörű meetingnek nyílvánította a csoportfoglalkozást, és ő is lefeküdt hozzánk pihenni, mert azért őszintén szólva ő is velünk vonyította a holdat előző éjjel.
