Tardás kerti partyról jutott az eszembe, amikor egyik volt munkahelyemen mentünk el céges csapatépítő tréningre.

Tamás barátom, aki még siheder korunkban volt osztálytársam, szintén a cégnél dolgozott, és az ő autójával mentünk le. Igazából ő nem szeretett túlságosan vezetni, én viszont de, úgyhogy abban maradtunk, ő autója, én vezetek, és még viszünk 3 embert magunkkal, 2 csajt meg egy srácot, szépen összeszedegetjük őket.

Reggel Tamás oda is jött értem, átült az őt megillető helyre, beállítottam az ülést, visszapillantótükröt, kuplung fel, padlógáz, az autó meg baszott elindulni. Mondja Tamás, hogy ez óvatosan van ám csak pörgetve, nem bírja ez a kocsi, ha idegbeteg állatok hajtják. Na, majd bírni fogja, kikormoljuk kicsit.

Oké, mentünk az első csajért. Csaj aranyos. Jó teste van, randa feje, eccerű, mint a faék. Ok, beül. Következő a kolléga Tatabányán. Na mondom majd Tata és Tatabánya között autópályán a kocsiból kihozzuk, amit lehet. 1,8-as benyás kocsiból 110 km/h. Fasza, sokáig fog tartani leérni a Balcsira...

Kollégánál már macerásabb volt a beszállás, lévén a csaj hozott egy hátizsákot kolléga (szintén Tamás) meg egy papírdobozban piát, meg egy hátizsákot. Ok, két Tamás hátra, csaj előre, lévén utánnam ő a legmagasabb eddig 4-ünk közül.

Na, akkor már csak utolsó kolléganő Oroszlányban. Környe és Oroszlány között hosszú egyenes, kocsi nyögvenyelősen, de már talán 115-tel is ment. Oké, lesz még ebből a roncsból gépjármű.

Utolsó kislány is rendben. Csinos, jó alakja van, arca is rendben, esze kicsit több mint csaj1-nek, okés. Persze két maki maga közé ültette hátra.

Na akkor irány a Balaton a szokásos Székesfehérvár-Veszprém útvonalon. Kicsit dimbes dombos, kicsit kanyargós. Kocsi kerekei nyikorognak, hátul majrévas majd kiszakad, de legalább elől a csaj sem tud dumálni, mert egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, és hála istennek a kapaszkodásban az az egy dolog kimerült.

A 8-ason a kocsi eléri a bűvös 120-at. 1200-es Zsiguli úgy hagyott állva minket, hogy szégyelltem magam...

Na mindegy, leértünk, lecuccoltunk, András kollégám 13.00-kor be van állva, mint a cövek. Mondom, Andris, várjál behozlak, Tamások úgyis mennek főzni marhapörköltet, én meg csak unatkoznék, és hát láttam, ha ocsmánykodom, akkor sem fogok kilógni a sorból.

15.00: Jéger nuku, 3 üveg elfogyott, voltunk rá 4-en. Oké, telefon Csabinak: hol vagy apám? Éppen megállok a tecsóban. Fasza, hozzál jégert, mert elfogyott. Milyet, fél literest vagy 7 decist? 3 üveg hétdecist. Amíg Csabi oda nem ért, addig mi legyen? Igyunk bort. Jó, igyunk.

15:10: Géza meg Árpi megjönnek. Ketten együtt 280 kiló. Aszongya Géza: Petikém (merthogy ott nem Fricceztek csak úgy le), igyunk már egy kis jégert, megszomjaztam, hoztam két üveggel. Mondom ok. Tamás néz rám: te, ezt nem kéne. Már hogy a rücskös istenfaszába ne kéne, azt mondta szomjas. Nem, neked nem kéne. Mondom sima ügy, bírom a piát.

Na itt már volt, aki azt mondta, hogy jaja, de a Géza jobban bírja. A faszt, majd én megmutatom. Megmutattam. Géza kb 5 perc per feles sebességgel tolta magába a szeszt, én meg nem akartam szégyenben maradni és vele toltam. A gond az volt, hogy Géza 30 kiló zsírral többel rendelkezett, mint én, evett reggelit és ebédet jó kisdobos módjára, míg én én aznap nem ettem semmit, és már volt bennem fél liter tömény...

Ilyen életképek maradtak meg bennem:

- Egészségedre!
jéger torkon le.
- Peti, nincs egy cigid?
- Hát hogy a picsába ne lenne.
Rágyújtás. Első slukk.
- Te Peti, én megszomjaztam, iszunk egy kis jégert?
- Hát hogy a picsába ne.
Jéger kitölt.
- Egészségedre!
Jéger torkon le. Slukk.
- Itt nincs egy szék se? Leülnék.
- Hát hogy a picsába ne lenne, ott van az asztalnál baszod.
- Jól van, üljünk le.
Leülünk. Slukk.
- Te Peti, itt kurva meleg van, iszunk még egy jégert?
- Hát hogy a picsába ne.
...

Estére én lettem a háthogyapicsábanepeti, mert gyakorlatilag ezen a mondaton kívül sok mindent nem tudtam kommunikálni.

Illetve még volt egy ennél komolyabb kommunikációm is. Ott volt Ágink is. Mindenki Ágijáról azt kell tudni, hogy őt valószínűleg anyja sem szerette, de mi legalábbis utáltuk. És még ráadásul valami manager is volt. Cégautó, miegymás.

Osztán amikor Tamásék felé jártam ilyen 16.00 magasságában, akkor már nótázgattunk is, én meg botor módon rákérdeztem Ágnesnél, hogy ugyan már mi az ő nótája, elénekeljük azt is? Nincs neki nótája.

Idézem Tamást:

"Ekkor felálltál a padról, ahova 5 perce raktunk le nagy nehezen, odamentél, átkaroltad. Én féltem, hogy lesmárolod, de csak odahajoltál hozzá, azt elkezdted neki 5 centiról az arcába üvölteni: Azért bazmeg, mert egy lelketlen fíreg vagy bazmeg, és ha nem választasz egy nótát bazmeg, akkor egy ilyen lelketlen fíregként fogsz megdögleni bazmeg, hát lehet így élni bazmeg? Bazmeg, így csak a hülye picsák élnek bazmeg. Hát azt hiszed, bazmeg, hogy így valaha is szeretni fog téged bazmeg valaki bazmeg?"

Ekkor hála istennek kisbarátaim gyorsan elrángattak onnan, mondván ki ne rúgassam magam, még csak próbaidős vagyok.

A pörkölt nekem kimaradt, mert állítólag 7-kor eltüntem WC-re, és Tamás 11-kor talált meg a szobánk WC-jében buszozva, de állítólag szépen sikerült kisrókákkal körberaknom a buszt, míg az szép steril maradt. Szerencsére a zuhanyzó pont mellettünk volt, átrakott oda, megnyitotta a vizet, 10 perc múlva kiszedett onnan, aztán már csak aludtam reggelig.

És reggel nem hagyta, hogy én vezessek haza...

Ui.: nem rúgtak ki :-)