Nos, volt egy eset, ami leírva nem biztos, hogy annyira mulatságos lesz, mint azt mi megéltük, de azért igyekszem.
Szóval történt egyszer, hogy kisbarátaimmal elmentünk szórakozni megünneplendő azt, hogy egyszer van egy héten szombat. A szokásos koreográfiát vettük célba, melegítés egy mindenki által közkedvelt kis bárban, majd áttérünk a táncolós helyre valamikor este 11 magasságában.
A tervet tett követte, este 7-kor találkoztunk a bárban, és a szintén szokásos módon elkezdtük rendelni a piát. Persze nem mindenáron vagyunk mi állatok, ez az este is úgy indult, hogy alaphangulat a bárban, meg ott még az élet nagy dolgait megbeszéljük, este 10-ig ott sincs zene, lehet nyugodtan beszélgetni, aztán majd a táncolós helyen úgyis csak az lesz a téma, hogy ki kit fűzne fel és hogyan.
A tervnek ez a része már nem egészen működött úgy, ahogy az előre gondoltuk, ugyanis több ismerős társaság is érkezett a bárba az este folyamán, és az egyikkel megérkezett Petra is. Petráról tudni kell, hogy nagyjából minden férfi szerint egy patront megér duzzogás nélkül. Aki szerint nem, az vagy homokos vagy vak. Csinos pofika, arányosan formás test, nagyon formás és viszonylag méretesebb cicik.
Mivel éppen nyár volt, rajta csak egy kis szandál volt, és valószínűleg a murvás parkolóban belemehetett egy kisebb kavics. Ugyanis ahogy beért, nekiállt kirázni a szandálból a követ, de ezt valahogy olyan furcsa mozdulattal tette, amit mi inkább szökdelésnek néztünk, mint rázásnak. A legjobb az egészben az volt, hogy ezt a testmozgást szépen ütemesen kísérte a melleinek a mozgása. Mindenki próbálja meg maga elé képzelni...
Józsink már nem igazán volt ura se a mozgásának, se a beszédének, de ettől függetlenül arra gondolt, hogy most jött el az ő ideje, neki Petrával beszélgetnie kell. Érdekesnek tűnt már előre a felvetés, lévén Józsi az elmúlt fél órában már mindenre csak azt tudta válaszolni, hogy pina, Petra meg nem volt annyira közönséges mint a mi társaságunk tud lenni. Ráadásul Józsinknak már az ülő helyzetből álló helyzetbe való tornázással is gondjai voltak, vártuk is, hogy ebből valamilyen értelemben tuti pofára esés lesz. Lehet, hogy Józsinak is mindez az eszébe jutott, mert két lépés után megállt gondolkodni, de mint az kiderült csak az irányt lőtte be.
Kíváncsian vártuk a fejleményt, és gondoltuk, hogy aki megy a következő kört rendelni, az ugyan már hallgatózzon kicsit, mert hogy ezen röhögni fogunk, az tuti. Feri barátom el is indult, az 5 méteren körülbelül félúton beelőzte Józsit, majd megállt a pultnál és feladta a rendelést. Mire ő ezzel végzett, másik kisbarátom is elérte a pultot, szépen odament Petra mellé, puszi, majd mondott valamit, amire Petra értetlenül nézett, Feri meg ráborult a pultra a röhögéstől. Józsi közben ilyen hanyagul felrakta a lábát a bárszék lábtámlájára, rákönyökölt a pultra, és szép hangosan megismételte a mondandóját. Ott baszta el, hogy zene még nem volt, mi már alapból csöndben voltunk, és úgy egyébként sem volt hangos a hely és még azt is elfelejtette, hogy amit ő még csak normális hangerővel hall 5 long island után, azt más már kiabálásnak minősítené. Ebből adódóan a következő beszélgetésnek lehetett a helyszínen lévő cirka 40 ember fültanúja:
- Mondom szia, Petra, ugrájjá'!
- Mit akarsz???
- Hogy ugrájjá' mán még.
- Merthogy?
- Mer' akkor szépen reng a csöcsöd, nekem meg teccik.
A bárban nagyjából 2 másodperc csönd állt be, csak Feri röhögését lehetett hallani, majd a férfiakból kitört a röhögés, a nőkből a méltatlankodás, Petrából meg az állat, és Józsink kapott egy akkora sallert, hogy az egyébként sem túl acélos állásából a padlóra zuhant, úgy kellet Ferinek összekaparnia, mikor végre meg tudott mozdulni egy pár perc múlva.
Visszatérve az asztalhoz persze osztottuk mi is Józsit rendesen, bár látszott rajta, hogy nem egészen érti, hogy mi történt. És nemsokára kibukott belőle a bölcsesség is:
"Most ezt nem értem bazmeg. A nők mindig arról papolnak, hogy őszinteség így, meg őszinteség úgy. Most megmondom a tuti frankót, erre pofán baszott. Hát én ilyen nővel nem dugok."
Azóta egyébként a társaságban a "Petra, ugrájjá'" szállóigévé vált, és ha egy jó nőt bármekkora mellmérettel is áldotta meg a sors, meglát valaki, akkor simán elhangzik a fenti mondat.
