Mai kis történetünk megint csak a gólyatáborról fog szólni. Abban az időben még volt egy városi akadályverseny, amolyan "ismerd meg a várost" címszóval. Azért nem volt olyan durva, mint egy DILI-s kocsmatúra (majd írok arról is), de azért ez sem volt semmi. Legalábbis nekünk.

Az egész úgy indult, hogy volt kb 10 darab (pontos számra már nem emlékszem) helyszín, amit minden szaknak szépen körbe kellett járni. Na most, ezt úgy csinálták, hogy asszem 10 percenként indították a csapatokat, mi meg mint az egyik legkisebb szak, a vége felé kerültünk sorra.

Minden csapatnak adtak egy 5 literes kannában bort meg egyéb kellékeket egy szatyorban, hogy ezzel majd feladat lesz. Mivel nekünk még volt kb 1 óránk az indulásig, addig leheveredtünk a fűbe a kolesz előtt és beszélgettünk egymással meg a felsőbbévesekkel. De az a fránya bor meg csak ott volt, és majd kibökte a szemem. Ráadásul senki nem akarta bevállalni, hogy cipelje keresztül a városon. Ahogy az várható is volt, mi Antival kitaláltuk a tutit: igyuk meg, aztán majd ha szólnak, hogy kell, akkor valaki elrohan a Mátyásba venni egy újat, és addig sem kell cipelni. Mivel a helyszínek előre meg voltak adva, láttuk, hogy egy max 10 perces sétával a beszerzőkörút megvalósítható, úgyhogy probléma letudva, már járt is körbe a flakon. Mondanom sem kell, mivel időnk volt mint a tenger, és nekiálltunk 8-an a bornak, az 5 literből az indulásra már semmi sem maradt és a 8 emberből 3-an, akik kicsit több részt vállaltunk az ivásból, elérkeztünk a spicces állapot határára.

Amikor eljött az indulásunk ideje, akkor jött oda az egyik szervező, hogy na, akkor mérnöktanároknak indulás, megvan minden kellék nálatok? Hogyne, csak a bort ittuk meg, de majd veszünk újat.

Erre elkérték a kis füzetünket, amibe a pontokat írják, és beírták a plusz feladathoz, hogy idő: 0.00, pluszpont +50. Wtf? Kiderült, hogy arra voltak kíváncsiak, ki meddig cincálja magával a kannát, mikorra fogy el a nedű. Jól indultunk, max pontszám, és néztek is, hogy ez furcsa, a mérnöktanárok általában erre a feladatra nem kaptak pontot. Mi azért biztos, ami biztos igényeltünk még egy kanna bort, mert azért mégiscsak kurva szar 40 fokban folyadék nélkül útnak eredni.

Szóval jó hangulatban kelt útra kis csapatunk. 15 színjózan ember, meg 8 enyhén kapatos. Elérkeztünk az egyik nagy térre, első feladat. Fogjatok minél több galambot. Mivel ezen a téren található az az egyházi gimnázium, ahol volt alkalmam a gimnázium első két évében rontani a levegőt, mély és átfogó ismeretekkel rendelkeztem a galambokról is (egyik tanárunk légpuskával írtotta őket). A sok hülye már indult is galambot fogni, amikor én közbeszóltam:

- Ácsi, itt egy kurva galamb sincs.
- Kb 100 repked itt, nem látod?
- Azok balkáni gerlék, egy darab galamb nincs közöttük. Éntőlem rohangászhattok utánuk, de hogy galambot ezen a téren nem fogtok, az tuti.

Nah, itt is kaptunk 50 pluszpontot, a feladatra meg nullát. Innentől indult el a mérnöktanár kálvária, mindenhol csak pluszpontért indultunk, az eredeti feladat annyira nem is érdekelt már minket.

Következő állomás a sétálóutca vége. A feladat az viszonylag egyszerű volt, egy, az állomásvezetők által kiválasztott járókelő hölgynek valljon valaki szerelmet. Amit nem tudtak a mamlaszok, hogy kis csapatunkban már akkor is mélyen elbújva 4 alfahím volt található, szóval igazából semmi extrát nem kértek tőlünk. András el is vállalta a feladatot, kiválasztottak neki egy teljesen átlagos, kb 16 éves kislányt, aki az anyukájával volt. Andrisunk nagy levegő után odalépett anyukához:

- Csókolom, meg kell mondanom, hogy a kislánya nagyon csinos, de sajnos kicsit túl fiatal hozzám. Nekem meg itt azt mondták okos felsőbbévesek, hogy szerelmet kell neki vallanom. Őszintén szólva tisztában vagyok azzal, hogy mindenféle felesleges köröket futni tiszta időpocsékolás, és minden ilyen jellegű kapcsolat csak arról szól, hogy egy jót kefélhessünk.  Bár nem vagyok tisztában a magyar jogrenddel, de mintha 18 év alatti hölggyel létesítendő szexuális kapcsolat esetén az egyén és a gondviselő beleegyezése is szükséges lenne. Szóval megdughatom a kislányát?

Mindezt olyan fapofával adta elő (mégha alapvetően baromság is volt), hogy én az első mondatnál feküdtem le a földre, Anti kettőig bírta, az állomásvezető csak hápogott, a többi hülye meg nézett furcsán, hogy mi volt ebben a romantikus.

A legmeglepőbb az volt, hogy a kislány megadta a telefonszámát Andrisnak, anyuka meg megköszönte, hogy szereztünk neki egy jó napot :-)

Mivel romantikus nem volt a sztori, így csak valami minimális pontszámot kaptunk, de az 50 pluszpont az őszinteségért itt is befigyelt.

Továbbmenve kiderült, hogy behoztuk időben a következő társaságot, így várnunk kellett egy kicsit, amit ki is használtunk arra, hogy fejenként 3-4 deci borral felfrissítsük kiszáradt testünket, mielőtt a belvárosban, a polgármesteri hivatallal szemben lévő állomásra érkeznénk.

Amíg odasétáltunk, felsőseink közölték velünk, hogy sok jóra ne számítsunk, mivel itt villamosmérnökök vezetik az állomást, akik tudvalevőleg nem veszik semmibe se a mérnöktanarakat. Innentől kihívásnak éreztük, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. A feladat az volt, hogy hozzunk mentolos és tejcsokis desszertet. A sok csaj már elkezdte nézni a térképet, hogy hol van a közelben valami cukrászda vagy édességbolt, amikor mondtuk, hogy a lófaszt, ide kocsma kell. Néztek bután, minek az, ott a borotok. Mondom nem arról van szó. A mentolos az mindig zöld csomagolásban van, a tejcsokis meg barnában. Egy zöldüveges meg egy barnaüveges kőbányait hozunk a srácoknak. Attól mondjuk nem fosnak meg friss sem lesz a lehelletük, de legalább nem fognak szomjazni. Meg is hoztuk a két üveg sört, gyerek nézett bután, hogy mi a tök, ismertük a feladatot? Mondtam, hogy nem, de kiindulva abból, hogy minden villamosmérnök alkoholista, biztos voltam abban, hogy nem sütit akarnak zabálni 40 fokban. Jól van, maxpontszám, mehetünk. Ácsi, és a pluszpont? Milyen pluszpont? Tök mindegy, de nekünk pluszpont kell. Csávó nézi a lapot, azt mondja, ti mérnöktanarak vagytok? Jah. Na, akkor ott van az a Zsiguli a tér túloldalán (kb 50 méterre), alsónadrágban odafut egy ember, meg vissza, akkor kaptok 10 pontot. Néztünk bután, hogy ebben mi a feladat? Hát, hogy meg meritek-e csinálni.

Antival néztünk egymásra, bólintottunk, mindketten szépen levettük a pólót, rövidgatyót, az alsónadrágnál kicsit vacilláltunk, de aztán minden mindegy alapon az is lekerült, majd "fusson a faszom, nem sportember vagyok, hanem informatikus" felkiáltással rágyújtottunk, és szépen elsétáltunk a Zsigáig meg vissza. Végülis csak cirka 50 ember állt a buszmegállóban, nem is beszélve a 4 sávos út nyújtotta hétköznap déli forgalomról és a 100 m-re lévő vasútállomásra igyekvőkről. Mi arra számítottunk, hogy megkergetnek, de egy öreg néni még meg is tapsolt minket a buszmegállóból.

Csávókám is nézett csak, hogy ti biztos, hogy mérnöktanarak vagytok? Azok hát. Na a lófaszt, este keressetek meg a gumikocsmában. Jó, ott leszünk. Ja, és plusz 50 pont. Király.

Következő állomás a virágpiac. Geci feladat, ember feküdjön fel a padra, szájába tölcsér, azon át minél több vizet igyon meg 3 perc alatt. Ó, ez az én feladatom, inni tudok, igaz a vízben nincs alkohol, meg abban basznak a halak is, de hát mi bajom lehet tőle. 6 darab 3 decis pohár víz után feladtam, ezzel is második lettem a listán, de a gond csak ekkor jött. Ahogy ültem fel fekvő helyzetben, az egyik szaktársamat, aki volt olyan botor, hogy velem szemben állt, sikerült nagyjából tetőtől talpig végighánynom. Csávókám így járt, én meg már rohantam is az állomásvezetőhöz, hogy kérek minimum 10 pontot, mert hogy én nem csak megittam a vizet, hanem egy részét vissza is adtam, a gyerek ruhájából kifacsarhatják, csak vigyázzanak a répára.

Ezután mentünk tovább, a Szigetre, ott van valami medence meg emlékmű. Feladat tartsunk tengerésztemetést a medencében. Fingunk nem volt, hogy az milyen, megfogtuk az állomásvezetőt 6-an, vízszintesbe emeltük, berohantunk a medencébe vele, majd belebasztuk a vízbe. Ámen. Se pluszpontot, se normált nem kaptunk, de legalább röhögtünk a fiatalember arcán egy jót.

Ezután útba esett a Mátyás pince, és mivel kezdett a hangulat leülni egy kicsit, ezért gyorsan betértünk oda, hogy egy kis borutánpótlásra leljünk, de mivel ez egy kocsma, sikerült még némi jégert is magunkhoz venni, úgyhogy a következő állomásokra már nélkülünk ment a csapat tovább, mi meg visszateleportáltunk a koleszba.